Ed Sheeran, Jain, Dikanda & Marko Kukobat
- Videók

Szigetes kalandok, Ed Sheeran, Jain, Dikanda & amp; Marko Kukobat + 8 videó

A Sziget fesztiválra való belépés, az onnan való kijárat határozottan “a kaland része” volt ebben az évben, lásd alább. A Sziget fesztiválra való belépés, az onnan való eljövetel határozottan “a kaland része” volt ebben az évben, lásd alább. Amit én a legjobban élveztem, az a (többnyire) lengyel Dikanda együttes nyújtotta világzene, akikhez Marko Kukobat tangóharmonikás csatlakozott a színpadon. Jain aranyos embernek tűnt, aki jó előadó, boldog és keményen dolgozik, de a zenéje nem mozgatott engem. A videói azonban bejönnek, igazán látványosak. A nap fő attrakciója  Ed Sheeran volt, akinek a zenéjét, nem nagyon ismertem. A “szomszéd fiú” jellegü varázsa ellenére unalmas volt az egész, ezért 4-5 dal után eljöttünk, mert akkorra már elég fáradtak voltunk.

Négy dalt rögzítettem Dikanda / Kukobat-ból, három Jain-t (köztük “Alright” és “Zombie”) és egy Ed Sheeran-tól (“The A Team”), itt megtekintheted mindet:

 

Iratkozz fel a YouTube csatornámra

És most az érdekes rész: hogyan kerültünk a Szigeten. Egy régi barát, aki Dániában él, adott egy jegyet a feleségemnek. Jó előre megvette, mert mege akarta nézni Jaint, de végül nem jött el, és átadta nekünk a jegyét, hogy használjuk fel. (Köszönjük a jegyet.) A tizetinédzser mostohalányom nagy  Ed Sheeran rajongó, de (meglehetősen éretten) úgy döntött, hogy hogy egy másik olyan programra megy, ami számomra fontosabb volt. A show előtti napig nem döntöttük el, hogy elmegyünk-e. Reméltük, hogy találunk olcsóbb jegyet mint a hivatalos 27000 FT (kb. 100 USD), és ezért sokat néztük az esemény Facebook oldalát és a Ticketswapot. Abban az esetben ha nem találtunk volna alacsonyabb árú jegyet, készen álltunk arra, hogy a barátunk jegyét a megfelelő áron értékesítsük, és elküldjük neki a pénzt.

De “szerencsénk volt” és előző nap 19000 Ft-ért vettünk egy jegyet. A nagy nap reggelén,  6-kor, észrevettünk valaki üzenetét a Facebookon, hogy az illető szintén vett egy jegyet/vócser, attól akitől mi is, de az már be volt váltva jegyre és így ők nem tudták beváltni.. Ő és mi, és amint később kiderült, még legalább 8 ember csalás áldozata lett, amikor egy pár újra és újra eladta ugyanazokat a jegyeket. Elindultunk a Szigetre–még reggel hét óra előtt volt–mivel csak ott lehetett a vócsereket jegyre váltani. És ott megkaphatjük az igazolást a csaláról amit bevihetünk a rendõrséghez. Eltartott egy ideig az igazolás megszerzése, de 7: 30-ra a kezünkben volt. Közben egy kis Facebook-csoportot alakítottunk ki az áldozatok számára, hogy össze tudjuk hangolni a csalókkal szembeni fellépésünket.

A nap második sokkja akkor ért minket, amikor el akartuk indulni a Szigettől. Nem indult az autó nem indult, az öregedő akkumulátor feladta. Sikerült megállítanunk valakit segítségért, de nem voltak bikázó kábelünk sem nekünk sem nekik. Segítségnyújtást kértünk a közelben álló rendőröktől, akik már ekkor felkészültek várható  tömegre és felhívták a figyelmünket az út másik oldalán levő autószerelő műhelyre. Amint megtaláltam a műszak főnökét ő kiküldött velem az egyik fiatal szerelőt, aki sikeresen beindította az autót, és mi végre elindulhattunk.

Elég korán volt ahhoz, hogy egy elintézzünk egy másik dolgot amit akartunk, a viszonylag közeli Hűvösvölgyben. Simán megérkeztünk és befejeztük azt, amiért jöttünk. Ekkor az autó megint nem indult. A helyzetet még rosszabbá tette, hogy a közelben nem volt sem szerelő sem senki más, akinek bikázó kábele lett volna. Úgy is megpróbáltuk (sikertelenül) elindítani az autót, hogy lefelé gördítettük néhány ember segítségével. Hogy még rosszabb legyen a helyzet az autóriasztó szirénája beindult, és minden alkalommal leállította/leblokkolta az autót, amikor az már majdnemelindult. 22-es csapdába kerültünk.

Ezért arra kényszerültünk, hogy feladjuk az autót a napra. Otthagytuk és tömegközlekedéssel mentünk tovább. Hazaértem, felugrottam a kerékpáromra és elindultam egy külvárosi szakboltba, hogy megjavíttatsam az autóriasztó távirányítóját, hogy a riasztöt ki lehessen kapcsolni. Évek óta meg akartam ezt csinálni, de hirtelen sürgõssé vált a dolog. Közben a feleségem, a  öbbi áldozattal történt egyeztetés után, elment arra a rendőrségre amit a csoport kitalált, hogy feljelentést tegyen a Szigetes jegyről. Ha mindannyian ugyanazon az örsön adjuk be a feljelentést akkor azokat összevonják és magasabb kategóriába esik, mivel a kár nagyobb és így már “üzletszerű” bűncselekménnyé válik. Sokáig kellett várnia, de végül az ügyünk részleteit rögzítették a rendőrségi jelentéshez. A bankunkba is bementünkvisszamondassuk, ha lehet, az átutalást amival a jegyért fizettünk.

Around 4 PM we finally got home, exhausted form the day’s activities already. (Sidenote: By this time I already biked 15 kilometers that day. As I also went to pick up a new teakettle as the previous one broke the day before. We ordered it online and the pick up place for it, want yet in another area of town.) Our original plan was to go to Sziget leisurely around 2-3 PM and check out what else it can offer beside concerts. We were looking forward to circus acts, exhibitions, meeting NGOs, and walking around. None of that happened. We scouted the net again and found someone offering a ticket for 20,000 FT. Although we were rather suspicious after our previous experience, but there were some insurances, e.g. we were to meet the person selling the ticket at the Sziget. After refreshing a bit, we hit the bikes and rode to Sziget, which took about 50 minutes. This time the ticket transfer went smooth, I’d rather not get into the details to protect the seller’s identity.

Pozitív meglepetés voltunk, milyen könnyű és gyors volt bejutni a Szigetre. Sok kapunál lehetett a vöcsereket jegyra váltani; ez gyorsan ment. Mivel hoztunk magunkkal egy kis táskát néhány szendviccsel és egy üveg vizzel, ezért ezután abba a sorba küldtek minket, ahol a csomaggal érkező embereknek kellett állniuk. Több tucat ember volt előttünk, ezért azt hittem, hogy még egy órát fogunk ott vesztegelni. Ehhez képest 15 perc alatt bent voltunk.

Már fentebb írtam, hogy tetszett a látott három fellépő, tehát végül már csak azt szeretném megosztani, hogy véget ért kalandos napunk. Körülbelül 15-20 perce énekelt Ed Sheeran amikor úgy döntöttünk, hogy távozunk. A nagy színpad előtt voltunk, de nagyon hátul. Még ott is nagyon sűrű volt a tömeg. Mivel iszonylag magas vagyok, láttam a kiutat, és egyenletesen haladtam abba az irányba. Legalább fél óra kellett ahhoz, hogy kiérjünk a tömegből. A feleségem, aki alacsonayabb, néha megijedt a tömegben, mert ő még azt sem láthatta, hogy a helyes irányba haladunk-e és milyen messze van a vég. Végül kiszabadultunk és további 20 perc alatt kijutottunk a Szigetről majd 50 perc alatt hazaicikliztunk. Ez utóbbi részt még érdekesebbé tette néhány gyors zápor.

Mire hazaértünk, elkezdtek jönni a, hogymi történt a koncerten, miután távoztunk. Először is pánikba estek emberek és nagyon nehezen és lassan tudtak kijutni a nagyszínpad elötti térről. Néhányukat áthúzták az büfék pultján, hogy így tudjanakk kijutni. A leírások alapján ez elég szörnyű jelenet volt. Aztán több mint egy óra telt el, hogy ki tudjanak jönni a szigetről, mert az egyetlen kivezető híd nem bírta el egyszerre sok ember ennyi ember terhelését. A biztonságaknak korlátoznia kellett a hídon egyszerre levő emberek számát. Ezért a kijövetel iszonyú lassan ment. Szerencsések vagyunk, hogy elkerültük mindkét ijesztő eseményt.

Mindent összevetve, ez egy idegesitő nap volt, néhány pozitív csúcsponttal. Például  az első két előadó és az egészséges hatása annak, hogy egy nap alatt 30 km-nél többet tekertem. Most, egy héttel később, még mindig nem kaptuk vissza pénzt a csalóktól, és még mindig várjuk a rendőrségtől a híreket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük