Tápióka puding, barack velő - Zsolnay kávéház
- Gasztro, Képek

Ebédünk a Zsolnay kávéházban (az ÉtteremHéten)

Az idei étteremhéten az első étterem amit kipróbáltunk az a Zsolnay kávéház volt. Amikor nézegettük az éttermek hosszú listáját mindketten, feleségem és én, kiváncsiak voltunk erre a helyre. Ugyanis mindkettőnknek remek emlékeink voltak róla, de réges régről. Bár azóta sokszor elmentünk a körúton lévő néhai Béke szálló előtt (még régebben Britannia Szálló, most Radisson Blu Béke Hotel) úgy tudtuk, hogy a cukrászda megszűnt. Ez igaz is volt mint azt az ebéd alatt, a kiváló felszolgálótól megtudtuk. Amire mi emlékeztünk, az eredeti Zsolnay kávézó, ami fent az emeleten volt, 2004-ben megszűnt. Az új, amit már lent a földszinten alakitottak ki, és ami egyenesen az utcára nyílik két éve nyitott ujra. A fenti díszes, Zsolnay porcelánnal díszített terem dekorációját meghagyták, de ez most egy különteremként szolgál amit így sajnos nem nézhettünk meg.

Sebaj, a jelenlegi Zsolnay kávézó is nagyon hangulatos a maga modern dizájnjával. Amikor megérkeztünk, rajtunk kívül csak két vendég volt, szemmel láthatólag üzleti, munkaebéden. Mivel mi is rendszeresen fogadunk külföldi partnereket sokszor gondban vagyunk, hogy hova lehet olyan színvonalas helyre meghívni őket egy rövid üzleti megbeszélésre ami magyaros, de nem feltétlenül “turistás”. Ez a hely tökéletes választásnak tűnik egy ilyen alkalomra is. Mi az étteremhét első napjának első órájában valószínűleg az első vendégei voltunk ennek a rendezvénysorozatnak. Felszolgálónk először kicsit izgatottan tűnt, de végig nagyon profin kommunikált velünk még kellemesebbé tette ezzel az élményt. Ellenben, aki a főfogást hozta ki a hely szintjéhez képest kicsit túl “bratyizosan” szólt hozzánk.

Az étteremhét úgy működik, hogy 3-4 féle előételből, főételből és desszertből választhatunk egyet-egyet fix árért. Mivel én nem eszem sertéshúst a feleségem is volt olyan kedves, hogy olyan ételeket rendelt, amiket én is megkostolhattam. Minden fogásból két külön félét rendeltünk, így maximalizálni tudtuk az évezett ízek számát. A levesekről elfelejtettünk képet csinálni, így csak leírni tudom őket. Viszont a Danubius Hotels beharangozó oldalán a legtöbb fogásról van kép itt.

Előétel/leves

  • Házi parasztsonka és kolbász, obazda, hagymalekvár
  • Hideg tökleves, rántott borjúlábű
  • Libaleves, brunoise zöldségek, szarvasgombás macesz

A fenti háromból elsőről nem tudok írni viszont a libaleves finom volt. A leírás alapján egy különleges levesre számítottam. Ehelyett egy igen tisztességes húslevest kaptam. A hőmérséklet, zsírosság, ízek összhangja, maceszgombóc keménysége: minden pont olyan volt amilyen lennie kell. Lehet hogy az én hibám de nagyon a libát nem éreztem benne, de olyan jó volt az egész, hogy ez nem is zavart. Egy összetevő van amivel ki lehet engem kergetni a világból: a kapor. Mivel a tökleves ezzel volt díszítve azt ki se tudtam próbálni. Feleségem arckifejezéséből ítélve azonban az is el volt találva. A rántott borjúláb külön tányéron vol felszolgálva így nem zavarta a fóbiámat és abba beleharaptam. Meglepően lágyan omlott a nyelvem alatt.

Cékla rizottó - Zsolnay kávéház
Cékla rizottó – Zsolnay kávéház

Főételek

  • Cékla rizottó, thai curry szósz, grillezett tigrisrák
  • Rozsdás marhapofa, gyökér zöldségek, pankóban sült szalvéta gombóc
  • Kelkáposztafőzelék, puy lencse fasírt

Az ebéd csúcsa egyértelműen a céklás rizottó volt. A legmeglepőbb új ízkombináció volt számunkra és telitalálat. A currys szósz és a tigrisrákkal se volt gond, de a rizotto kiemelkedett a mezőnyből. A marhapofa is úgy vált szét szálakra ahogy kell és a zöldségek is kihangsúlyozták a hús jó minőségét. Az igazság, hogy én a pankót elszoktam kerülni mert nem tartom sem jóizűnek sem egészségesnek. Itt a többi finomsággal elment. Továbbra sem lesz azonban a kedvencem. Hozzá kell tennem hogy rántott dolgokat általában kevesebbet fogyasztok mint a legtöbb magyar ezért talán nem is én vagyok a célközönsége.

Császármorzsa, házi eperlekvár - Zsolnay kávéház
Császármorzsa, házi eperlekvár – Zsolnay kávéház

Desszertek

  • Yellow cake (laktózmentes, hozzáadott búzalisztet, cukrot nem tartalmaz)
  • Császármorzsa, házi eperlekvár
  • Tápióka puding, barack velő

Yellow cake az én fejemben nem csak egy egyszerű étel hanem valahogy az olcsósággal kapcsolódott össze. Ha már egy előkelőbb helyen eszünk akkor nem ilyet akartam enni, bár egy jól elkészített változata mindig jól esik. Lehet, hogy most is azt kellett volna választanom, mert a tápióka puding nem sikerült olyan jól mint a többi eledel. Mint az a képen is látszik gyönyörű volt. Csakhogy az íze kissé durva volt és ez az édes backavelő sem tudta elnyomni eléggé. Általában szeretem a zöld, kissé természetellenes színű édességeket de itt még ez sem tudta feldobni a hatást. A császármorzsa kárpótolt viszont mindkettőnket. Ekkor már kezdtünk tele lenni és ez egy rendes adag volt, finom melegen, sok lekvárral. Méltó lezárása volt az ebédünknek.

Összességében jól kezdődött a mi étteremhetünk, jókat jó áron ettünk egy régi-új helyen kellemes környezetben professzionális kiszolgálással. Csak ajánlani tudom a helyet és persze van egy-két apróság amin még lehet finomítani, de hát hol nincs.

P.s. kifelé menet, a kávézó édesség pultjában két édesség is szemet szúrt egy reménybeli legközelebbi alkalomra. Egy kis tálkán három különböző, hagyományos édességből volt egy-egy kis kocka. Külföldieknek jó bevezetés ez az Eszterházy-Dobos-Zserbó világába, de magyaroknak sem rossz. A másik az a Somlói galuska tálalása volt: 4-5 egymásra helyezett üvegtálacska egy kúpot alkotott és abban volt szintenként elrejtve a sok összetevőből álló költemény. Mindkettő nagyon vonzónak tűnik számunkra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük