- Képek, Úti jegyzetek

Pirosmani után nyomozunk egy üzletben, az utcán, a lépcső alatt és a múzeumban

Kicsit szégyellem, hogy az első tbiliszi éjszakánkig nem hallottam Niko Pirosmaniról (1862–1918), valószínűleg a leghíresebb grúz festőről. Vacsorázni indultunk, amikor idegenvezetőnk, Sajó Tamás, a Wang-folyó versei / Studiolum-tól megállt egy kis zöldséges bolt előtt / és rámutatott az ajtó fölötti táblára, amin egy e festő képének a másolata is ott volt . Elmesélte, hogy Pirosmani bolti cégérek festéséből élt, tehát teljesen helyénvaló, hogy a boltos használja a képét.

pirosmani-01

Másnap, amikor rendesen körbejártuk a várost, az egyik megálló egy szobornál volt, amely egyik híresebb festményén, a Portás alapján készült. Néhány nappal később megnéztük az eredeti festményt, így most mindkettőről tudok képet közzétenni.

pirosmani-03pirosmani-04

Miután a csoportunk hazament, mi maradtunk még néhány napot Tbilisziben, és úgy döntöttünk, többet megtudunk erről a helyi hírességről. Először elmentünk oda, ahol lakott, nem messze Tbiliszi központi vasútállomásától. A környék házai, akárcsak Tbiliszi nagy része, meglehetősen romosak voltak, de még mindig látni lehetett rajtuk egykori dicső multjuk nyomait. Tudtuk, hogy a jó utcában vagyunk, mert róla nevezték el, de majdnem eltévesztettük a házat, mert annyira hasonlított a többihez. A hely neve most „Niko Pirosmani Múzeum”, így egy rendes múzeumra számítottunk. Ehelyett, miután beléptünk a kétszintes épületbe, csak egy szürke fém ajtót találtunk. Sikerült kinyitni és a szobában kb 10 festmény másolatát és egy nagyon lelkes nőt találtunk, aki kész volt mesélni Pirosmaniról. Grúz nyelven. Mivel még kevésbé beszélt oroszul, mint angolul, nem találtunk közös nyelvet, ezért nem hallgattuk sokáig. Volt szekrényni árú, kegytárgy, csecsebecse is, és vettünk egy szép puha szemüveg törlőt, rajta a „Halász vörös ingben” képpel.

Már épp indulni készültünk, amikor vendéglátónk jelezte, hogy várjunk, fogott egy kulcsot, és kinyitotta a lépcsőház alatti ajtót. Kiderült, hogy Pirosmani élete utolsó éveiben ebben a Harry Potter-féle lyukban élt. A néhány meglehetősen egyszerű bútor közül több eredeti volt. A múzsájáról készült festményének másolata is ott terpeszkedett, és a folyosón megnézhettük a Margarite fényképét is. A nagy múzeumlátogatásunk így körülbelül 15 perc után véget ért.

pirosmani-08

Mindezek után már tényleg meg akartuk nézni a festményeit, eredetiben. Aznap később visszataxiztunk a belvárosba. Azt mondtuk a sofőrnek, hogy vigyen el minket a Tbiliszi Galériába. El is vitt, csak mi nem tudtuk, hogy ez a város fő bevásárlóközpontjának a neve. Szerencsére a Nemzeti Galéria, ahol Pirosmani festményeit ki vannak állítva ugyanabban az utcában vannak. Ott végre korlátlanul nézegethettünk, és jól meg is csodáltuk őket. Végigjártuk az egész múzeumot is, többet megtudtunk a grúz festészetről, és találtunk néhány új kedvencet.

pirosmani-11

Miután megismerkedtünk Pirosmani festményeivel és egy kicsit az életével is, mindenkinek tudjuk ajánlani. Például ezen a könyvön keresztül, amelyet a bécsi Albertina adott ki a Pirosmani retrospektív kiállítás alkalmára.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük